Észak-Koreát a világ egyik legelzártabb országaként tartják számon, ahova szinte lehetetlen bejutni. Valójában persze elég könnyű bejutni, az egész csak pénz kérdése (egy-két kivételt leszámítva). Észak Koreát évente alig 6000 nyugati turista (észak-amerikaik és európaiak) látogatja meg, ami persze kevés, ám nem csak nyugatiakból áll a világ. A turisták 95%-át Kína adja, ebből már vissza is lehet számolni, hogy nagyjából 120.000 turista látogat évente Észak-Koreába. Ezzel szemben Moldovába 2015-ben (arról találtam adatot) 94000 turista látogatott el. Ezek között persze arányaiban jóval több a nyugati, de a lényeg átjön: Nem elzártnak kell lenni egy országnak ahhoz, hogy senki se menjen oda (akkor előbb-utóbb felértékelődik a bejutás, és valaki bizniszt csinál belőle, onnantól pedig oda a varázs), hanem ismeretlennek :).

Budapest útjait ezen a nyáron ellepték a különböző lusta-turista lehúzó guruló szerkezetek. Több cikk, bejegyzés foglalkozott a témával, de gondoltam én is elmondom a véleményemet. Alapvetően nem az zavar, hogy ilyen eszközök vannak, hanem az, hogy a legtöbbet teljesen ész nélkül használják azok a pénzes turisták, akiknek derogál sétálni is, és BKV járatra felszállni sem feltétlenül hajlandóak (esetleg a sétálóövezetek miatt nem tudnak). Belőlük egész hadseregre való lepi el a várost nyáron. A baj, hogy ezen eszközöket amúgy az ég világon senki nem használja közlekedésre. Az itt vigyorogva Segwayező turista, még életében nem Segwayezet, mert mondjuk Londonban ezzel dolgozni járni nem jutna eszébe. A rengeteg ilyen, az eszközt először használó turista okozza a bajt. Képzeljük el, mi lenne, ha az autóutakon csak olyan autósok lennének, akik életükben először vezetnek autót... Azonban sok esetben az eszközök üzemeltetői is magasról tesznek mindenki másra. Találkoztam olyan riksással, aki a Lánchíd derékszögben megtörő járdáján tekert, gyakorlatilag teljesen elfoglalva azt. Segwayes túravezetők úgyszintén előszeretettel hajtanak fel a Lánchíd erősen kapacitáshatáron működő járdájára. Ezen eszközök elszaporodása miatt egy-egy népszerűbb járda-szakaszon india hegyiutakat megszégyenítő káosz, és tömörülés alakul ki sokszor. Véleményem szerint ezen eszközök jó része egy kalandparki tesztpályára, és nem a belvárosba való. A turista pedig sétáljon, üljön buszra, hívjon taxit de ne mások veszélyeztetésével tanuljon forgalomban chopper-rollerezni...

Sajnos nagyritkán szembe jön velem a magyarországi bulvársajtó egy-egy terméke. A durván túlfűtött cikkek láttán mindig gondolkodóba esem, de először nézzük is miről van szó. Esemény: Egy vonat dízelmodonya füstölni, majd égni kezdett, ezért az utasokat leszállították, a tüzet hamar eloltották, jött egy pótmozdony, és (bár nyilván komoly késéssel) a vonat leközlekedett, senkinek a haja szála sem görbült, még az eseményekhez legközelebb lévő mozdonyvezetőnek sem lett semmi baja. Hogyan jelenik ez meg a Blikkben? "Lángokban áll egy vonat, menekülnek az utasok!". Nos ez egyrészt undorító, hiszen valakiknek rokonaik, barátaik vannak éppen azon a vonaton. Azért nagyon nem mindegy, hogy például a gyerekeimet leszállítják egy műszaki hibás vonatról, és pár órát várniuk kell, vagy egy egész hosszában lángokban álló vonatból próbálnak éppen kimenekülni, és reális esélye van, hogy meghalnak. Másrészt mindig az jut ekkor eszembe, hogy hogyan fognak beszámolni, ha egyszer tényleg történik valami? Hogyan fognak tudni farkast kiáltani, ha a farkast már ellőtték a nyuszikára?

Azt mondják, hogy Magyarország Budapest miatt vízfejű. Ez is igaz lehet, de ez nem minden. Szerintem emellett Magyarország nagyot hall, rosszul lát. Van némi agyérelmeszesedése is, ezért kissé lassabban fogja fel, hogy mi történik körülötte. Magyarországnak vizelettartási gondjai is vannak, legalábbis erre utal, hogy komoly pénzeket akarunk víz-tározókra költeni, hogy a bejövő víz ne folyjék át az országon. Magyarországnak gerinc-problémái is vannak, és dr. EU-ra szorul gerinchálózatának rendbetételére. Magyarországnak emellett néhol elég száraz a bőre, és ez a problémája az előrejelzések szerint a jövőben csak romlani fog. Mégis, azt gondolom, hogy Magyarország elég jól tartja magát ahhoz képest, hogy már elmúlt ezer éves...

Kisgyerekkoromat Budapesten töltöttem, majd a családdal a 90-es évek elején, amikor 6 éves voltam, kiköltöztünk egy Budapest melletti kisvárosba. Ahogy egyre nagyobb lettem egyre nagyobb probléma lett számomra, hogy én akkor most vidéki vagyok, vagy pesti? Vidéki ismerősök szerint, "ahova még a BKV is kijár, az még igazából Pest!", tehát én pesti vagyok. Budapesti ismerősök szerint viszont vidéki vagyok, hiszen a kisvárosban, és nem Budapesten élek. Valószínűleg hozzám hasonlóan sok más elővárosi ember is került ilyen helyzetbe, pestinek vidéki volt, vidékinek pesti. Azért idővel túltettem magam ezen :)

A tömbházat, amiben lakunk 3 kukásautó szolgálja ki. Az egyik a kommunális hulladékot viszi el a hét 3 napján. A másik kettő egy napon jön, az egyik a szelektíven gyűjtött papírt, a másik a műanyagot viszi el. Mindhárom kukásautó teljesen egyforma. A 3 kukásautóból 2 be tud állni a házunk elé, hogy bedöntse a kukák tartalmát az autóba. A harmadik viszont soha nem hajlandó befordulni a kis mellékutcába, hanem megáll az utca végén, és az egyik kukásfiú húzza végig a kukákat (egész konkrétan a két műanyagosról van szó) az úton, iszonyú zajt csapva ezzel. A hét ezen napján mindig csukott ablaknál alszunk, legyen akármilyen meleg. Csak tudnám, ő miért nem tud beállni a kis utcánkba...

Az utóbbi időben egyre több holland, német, brit, belga, stb. nyugdíjas költözik Magyarországra az alacsonyabb ingatlanárak, és az általánosan alacsonyabb árszínvonal miatt. Ők előszeretettel költöznek kis vidéki falvakba. Ezekben a falvakban emiatt emelkedésnek indul az ingatlanok ára. Ez azért baj, mert így pont a legolcsóbb ingatlanok ára emelkedik meg, így a legszegényebb magyaroknak nem marad hova menni. Persze van előnyös oldala is ennek, hiszen ezekre a településekre így visszatér az élet. Egy olyan házaspár, akik havonta mondjuk 1000-2000 eurót simán elkölthetnek, sokat dobhatnak egy ilyen kis falun. Csak hát hol vegyenek ingatlant a magyarok, akiknek így nincs pénzük házra/lakásra? Egy moldáv, vagy egy ukrán falu lenne a megoldás, költözzenek oda a magyarok?

Sokan tudják, sokan nem, hogy a kisföldalatti (vagy más néven 1-es metró) építésének eredeti célja nem az volt, hogy legyen egy földalatti vasút (metró) a városban. A milleniumi ünnepségek helyszínéül kijelölt Városligetbe eredetileg villamosvonalat terveztek. Azonban az Andrássy úton álló drága nemesi villák lakói felháborodtak a gondolaton, hogy a plebs tömött és hangos villamosai az ő békés házaik előtt csattogjanak el. Erre a problémára megoldásként jött a mentő ötlet: Dugjuk el a föld alá az átlagembereket! Az ötletet elfogadták, és egy igen szép földalattit építettek, ami ma már a város arculatának elengedhetetlen része. Így lesz a nemesi gőgből UNESCO világörökségi helyszín.

Van a magyar rádióknak (és gyanítom a külföldieknek is, csak azokhoz nincs szerencsém) egy olyan hihetetlen képessége, hogy még a legjobb számot is képesek addig játszani, amíg az embernek már az első két ütemtől hányingere lesz. Már ez önmagában elég probléma, azonban a magyar rádiók repertoárján szereplő kb. 20 szám-ból 18-19 zeneipari hulladék. Tulajdonképpen a Tesco Gazdaságos párizsi muzikális megfelelőit nyomják le a fülünkön, de a legtöbb embernek mindegy, "csak szóljon valami". Olyan ez, mint májkrémes zsemlén élni. Lehet, de minek, ha van más választás is? Persze tisztelet a kivételnek...

Elgondolkodtató, hogy bár nagyon sok szegény ország van a világon, annyira egy ország sem szegény, hogy a helyi politikai-gazdasági elitnek ne tudna európai szinten is fényűző életet biztosítani. Valahogy annyira nem tud szegény lenni egy ország, hogy az elnöknek ne fussa aranykupolás palotára, sportkocsikra, lovardára, magán-repülőgépre és egyéb fényűző dolgokra. Vajon mi történne, ha egy ország tényleg annyira szegény lenne, hogy még az elnöknek sem futná ilyenekre? Véleményem szerint egy ilyen ország nem sokáig maradna fen.