Gondolatok a spájzból

Gondolatok a spájzból

Katalán viasz

2017. november 02. - ruba

Úgy látszik az emberiség nem igazán tanul a történelemből. Most épp Katalónia találta ki, hogy neki a függetlenséggel jön majd el a kánaán. Azonban végig nézve az elmúlt 100-200 év történelmét, kevés példát találunk arra, hogy egy függetlenedő ország a siker útjára lépjen. Persze van ilyen, de ez inkább a kivétel, mint a szabály. Meg lehet nézni, ahogy a széteső gyarmatbirodalmak, káoszt, szenvedést, szegénységet és kicsinyes diktatúrákat hagytak maguk mögött Afrikában, Ázsiában és részben még dél-Amerikában is. Persze lehet erre mondani, hogy mert a gyarmatosítók így-meg úgy kihasználták és tönkretették ezeket az országokat, és ez biztos igaz is. Csak 50-60 évvel a gyarmati uralom elmúlása után már nem túl életszerű erre mutogatni. Azonban nem csak a gyarmati uralom alól felszabaduló országok végzik rosszul. Eritrea évtizedeken át vívta háborúját a függetlenségért, Etiópiával szemben. Végül a 90-es évek elején elnyerték függetlenségüket. Mindezzel azt sikerült elérni, hogy ma Eritrea a világ egyik legszegényebb országa, ahol a világ egyik legrosszabb diktatúrája működik. A függetlenedés olyan sikeres volt, hogy ma Eritrea rosszabb hely, mint Etiópia, és ez azért nagy szó. Hasonló "sikersztorit" produkált Dél-Szudán is , melynek a függetlenség kikiáltásával csak egy véres polgárháborút sikerült tető alá hozni. 

Persze mondhatnánk, hogy az Afrika, itt Európában máshogy mennek a dolgok, de ez igazából csak azért van, mert itt az országok magasabbról indulnak. Jugoszlávia Európa egyik legerősebb állama volt a két világháború között. A 80-as évekre persze a gazdaság erősen lejtmenetbe került, szét is esett az ország. Jugoszlávia utódállamaiból azonban egyértelműen csak a Szlovénok ének jobban, mint a jugoszláv időkben. Horvátország is tudott talán egy picit javítani helyzetén, az összes többi ország kicsit, vagy sokkal rosszabb helyzetbe lavírozta magát a hőn áhított függetlenséggel. Ebből a szempontból számomra különösen tanulságos volt a koszovói menekültek 2015 januári hulláma. Ők a relatív frissen függetlenedett Koszovóból keltek útra, az elviselhetetlen életkörülmények miatt, holott néhány évvel korábban még az volt a propaganda, hogy ha Koszovó végre független lesz Szerbiától, akkor minden rendbe jön, és Koszovó lesz a földi paradicsom. Ehhez képest Szerbiából nem indult tömeges menekült-hullám nyugat-Európa felé, Koszovóból viszont igen. Az arányok hasonlóan "jók" a Szovjetunió utódállamai esetében is. Ezek közül egyértelműen csak a 3 balti állam lakói jártak jól. A maradék 12 ország vagy koldusszegény lett (pl.: Moldova, Ukrajna, Örményország), vagy egy kegyetlen diktatúrát kapott a nyakába (pl.: Türkmenisztán, Kazahsztán, Azerbajdzsán) esetleg a kettő ötvözésével egy koldusszegény diktatúrává sikerült alakulni (pl.: Tádzsikisztán). Némely országok e mellett még egy kis polgárháborút is kaptak a nyakukba a nagy függetlenség mellé (pl.: Tádzsikisztán, Oroszország, Grúzia, Ukrajna, Moldova stb.).

Persze még a fentiekre is mondhatjuk, hogy kis csóri kelet-Európai országok kit érdekelnek, de nyugatabbra is látunk hasonló példákat. Szlovákia sem tudta leelőzni Csehországot 25 év függetlenség alatt. De, hogy egy egész nyugati példát is hozzak: Belgiumot egy gazdag nyugat-európai országnak ismerjük. Ez igaz is. Épp csak az a baj, hogy Franciaországot leszámítva minden szomszédjánál szegényebb ország Belgium, beleértve azt a Hollandiát is, amelytől függetlenségét 1839-ben elnyerte. A fentiekből tehát az látszik, hogy a függetlenedés ritkán hoz az adott ország lakóinak életszínvonalában pozitív változást. Úgy látszik ezt a katalánok sem tudják, így ismét feltalálták a spanyol viaszt. Csak remélni tudom, hogy ők még időben jobb belátásra térnek...

süti beállítások módosítása