Az utóbbi 1-2 évben néhány országban megjelent az a jelenség, hogy a születendő baba nemét nem kötelező beírni. Azok akik nem íratják be a baba nemét azzal érvelnek, hogy majd azt a gyerek eldönti, nem akarnak semmit ráerőszakolni. Érdekes módon, miközben ez a gyakorlat (bár marginális), szépen lassan egyre elfogadottabbá válik, a közben igazságtalanul háttérbe szorulnak más tulajdonságok. Például miért nem vallhatom magamat más vércsoportúnak, mint aminek születtem (tudom, ezt nem rögzítik semmilyen okiratban, de azért érdekes kérdés)? Miért nem vallhatom magamat más bőrszínűnek, mint amilyen ténylegesen vagyok? Ezek ugyanolyan genetikailag kódolt tulajdonságok, mint a gyerek neme. Mondhatjuk persze, hogy ezen tulajdonságok kapcsán a társadalom nem erőltet ránk ilyen vagy olyan szerepeket (ez a vércsoportra még igaz lehet, de a bőrszínnél már kérdéses a dolog). De akkor nézzünk meg valamit, amiről rögtön születésünkkor papírt kapunk, és ami nagyban befolyásolja az életünket: Ez az állampolgárság. Míg a nem, a vércsoport, vagy a bőrszín egy genetikailag meghatározott dolog, addig az állampolgárság nem az. Régészek egy csontvázról az esetek 99%-ában egyértelműen meg tudják határozni, hogy az illető férfi, vagy nő volt-e, sőt ha DNS-mintát is tudnak belőle nyerni, akkor akár a bőrszínét és a vércsoportját is meg lehet mondani. Azt sajnos egy csontvázról nem lehet megmondani, hogy ő milyen neműnek vallotta magát. Mint ahogy azt sem lehet eldönteni, hogy milyen állampolgárságú volt az illető. Épp ezért furcsa, hogy a babájuk nemét előre meghatározni nem kívánó szűlőkben fel sem merül, hogy esetleg azért is tiltakozzanak, hogy a gyerek ne kapjon állampolgárságot, majd választ magának egyet. Mi van, ha például a Svédországban született kisbaba nem igazán érzi magáénak a svéd értékeket, mentalitást, hanem inkább olasz, afgán vagy épp kínai szeretne lenni? Nem gondolom, hogy ez nagyobb hülyeség lenne, mint az, hogy nem írunk be nemet a gyereknek...